Az özvegy Violin királynak Volt egy hétszerszép leánya: Hanga királykisasszony.

A király nagyon féltette egyetlen leányát. Óvta a naptól, óvta a széltől, még a palota kapuján sem mehetett ki. Így hát egész nap csak bolyongott a palota termeiben, vagy a könnyeivel öntözte a kertben a virágait. Közben szomorú dalokat énekelgetett napestig. Violin királynak egy szép napon elege lett a sok dalolásból…”

A mese folytatásaként az előadásból megtudhatjuk, hogy mi történt a királykisasszonnyal, hogyan veszítette el és szerezte vissza a hangját az ördögtől a közreműködő gyerekekkel.

E közben megismerkedhetnek a kobozzal, tekerővel, a citerával, a furulyával, a tamburinnal és az esőbottal, melyeknek mind, mind nagy szerepük van abban, hogy a végén minden jóra forduljon és mindenki táncra perdüljön.

Írta és színpadra alkalmazta: G.Szász Ilona

Jelmez: Kires Ica

Báb: Bartal Kiss Rita

Zene: Joós Tamás

Játssza: Joós Tamás énekmondó és a résztvevő gyerekek

Közreműködő hangszerek:  koboz, tekerő, citera, furulya, tamburin, esőbot

"Amellett, hogy a játék során a gyerekek természetes zeneszeretetét ápolja és a kezükbe olyan ritka és varázslatos hangszereket ad, mint a nyenyere vagy az esőbot, Joós Tamás még valamire megtanít minket. Miközben kézen fog és átvezet minket a mese világán, lassan rájövünk: ez talán nem is mese. Pentatónia, a zene királysága, valójában a mi világunk. És mi más is segítene jobban a szomorú királykisasszonyon, akibe belebújt a kisördög, s megfosztotta őt attól, hogy másokkal megossza örömét, bánatát, mint a muzsika?"

(Pintér Diána Ördögkatlan Fesztivál 2013)

Szegeden 2014. decemberében így írt a programról a helyi szakmai újság:

"Joós Tamás énekmondó volt tegnap a vendég Csongrád megyében, aki egy fantasztikusan érdekes, izgalmas mesével és játékkal érkezett!
Magyarcsanádon és Újszentivánon alsósok és ovisok tátott szájjal hallgatták Violin király és Hanga királykisasszony meséjét, miközben Tamás bábukat öltöztetett,  különböző hangszereket varázsolt elő, melyeket meg is szólaltatott! Ezután jött a gyerekeknek a legnagyobb örömteli meglepetés: a legbátrabb/leggyorsabb jelentkezőkből összeállt egy zenekar, hogy elűzzék az ördögöt, aki elrabolta a királykisasszonyt!
És természetesen ők is megszólaltathatták a hangszereket: élvezték, figyeltek, csendben voltak, és észre sem vették, hogy játszva tanulnak!

Magyarcsanádon nem akartak elmenni a gyerekek. Végignézték, ahogy összepakol: eltűnnek a hangszerek (koboz, tekerő, citera, furulyák, ütős hangszerek), a király és a lánya!:-) Újszentivánon pedig az apukák csak akkor kaptak észbe, hogy ők is elvarázsolódtak a gyerekekkel együtt, énekelnek ők is, a mese szereplőivé válnak, mikor villant rájuk a fényképezőgép vakuja."

A Csontváry Udvarházban történt fellépésről így írnak a jelenlévők:

Az előadásról a közönség írta:
- " Nagy élmény ilyen formában ismerkedni a hangszerekkel. Felnőttként is nagyon tetszett." 
- "Nagyon köszönjük ezt a színvonalas előadást. Felnőttként is magával ragadott ez a zenés műsor."
-  Weiss Polett 4 és fél éves így látta: "Én nagyon jól éreztem magam, Apának is el fogom mondani."

Kedves Tamás!

Egyszerűen zseniális volt a mai rákoskerti előadása köszönjük a gyerekemmel együtt ezt a felejthetetlen élményt! (Kiss Kata)

Száz Ilona, az író ajánlója:

Ajánló

A „Violin király és Hanga királykisasszony” c. mese kifejezetten Joós Tamás előadóművész számára íródott interaktív játék, amelynek fő célja öt hangszer játékos bemutatása és a gyerekek általi megszólaltatása, mesekeretbe ágyazva.

A felvezető-játék közös énekléssel, ritmus- és más zenei játékokkal hangolja rá a gyerekeket az előadásra. A prológusban elhangzik: a mese „csakis a közönség közreműködésével válhatik valóra”, azaz beavató jellegű.

A történet népmesei motívumokra épül: van egy ország (Pentatónia, a hangok birodalma), annak egy uralkodója, Violin király. Az özvegy király a széltől is óvja leányát,

Hanga királykisasszonyt, aki bezártságában kertjét gondozza és közben bús dalt dúdol naphossszat. A király már aludni sem tud tőle, mérgében megátkozza: az ördög bújjon belé, ha nem hallgat el. Abban a pillanatban megjelenik Rekegő, a főördög (báb) és teljesíti a parancsot: belebújik a királykisasszonyba. Hanga királykisasszony attól fogva megnémul.

            A király megbánja szavait, de hiába könyörög, az ördög nem alkuszik. Ekkor hívatja az udvarmesterét, Hangvillát, hogy minden tartományában hirdesse ki, aki kizenéli leányából az ördögöt, méltó jutalmat kap.

            Az öt országrész, amelyet Hangvilla körbejár: a Nyenyerék (tekerőlantosok), a Bandurák (citerások), a Tilinkák földje (furulyások), a Tamburások (csörgődob) és a Csuvavák tartománya (az esőbotolók).

            A tartományok bemutatása indirekt alkalmat ad a hangszerek játékos megismertetésére, egy-egy dal megtanulására és a hangszereke kipróbálására. Végül minden tartomány ad egy zenészt és megalakul a Zene-bona Zenekar, amely játékával kiűzi az ördögöt a királykisasszonyból és jól megtáncoltatja.

             A játék örömünneppel ér véget, amelyben táncra perdül az egész „ország”.

            Az előadásban ismert gyerekdalok (Pl.: Megfogtam egy szúnyogot, Tavaszi szél stb.) mellett versek (PL.: Csoóri Sándor: Nyenyerés) is beépülnek a játékba, közönség közben meg is tanulja őket, ugyanakkor az általuk ismert más énekek is beépíthetők improvizatív jelleggel.

Szász Ilona dramaturg