A közel négy órás út Torontóba, majd a további nyolc óra Budapestre lehetőséget ad arra, hogy rendbe tegyem a fejemben a gondolatokat... - Joós Tamás levele.

Vasárnap este hosszan beszélgetünk vendéglátóimmal a Calgaryban eltöltött napokról, Mindketten megállapítjuk, hogy rövid volt az idő, és mindent nem tudtak megmutatni. Így nem is foglalkozunk ezen tovább, hanem előkerülnek a gitárok és felcsendülnek a jól ismert Bojtorján nóták. Tudni kell, hogy Várkonyi Eszter a ház asszonya a Bojtorján együttessel énekelte az Összetartozunk című számot a 80-as évek elején. Aztán jöttek a jó öreg amerikai dalok - István és Eszter is angol nyelvtanár - így játszi könnyedséggel, szinten anyanyelvi szinten nyomják duóban a nótákat Doc Watsontól, Bob Dylantól és a többiektől. Lassan éjfél is elmúlik, még egy utolsó fürdőzés a kerti (Hot Bath -ba), aztán reggel lesz és irány a repülőtér.

Útban a Niagara vízesés felé, alkalom nyílik arra is, hogy magát az országot is megismerjem. - A szombathelyi MMIK igazgatójának, Joós Tamásnak internetes naplója.

"Kanada sem tökéletes, de minden működik benne" - Ezzel a rövid, de velős mondattal összegzi újabb magyar barátom, dr. Magyar Tamás fogorvos, akit ismertem már otthonról. A 80-as évek végén jöttek el otthonról és Kanadát választották. Az első évek nekik is nehezen teltek, volt ő és felesége is minden, csak éppen nem praktizáltak (Kata is fogorvos). Aztán lassan lekezdték felépíteni egzisztenciájukat, ami mára már biztos megélhetést és jólétet jelent. Igaz, közben kitanítatták két fiukat, mindegyik orvos és ez azt jelenti, hogy a gyerekek már saját lábukon állnak. Ezt tartja legnagyobb eredményének. Most már nyugodtan élhetnek, mosolyog a bajsza alatt...

Több torontói családban a hűtőszekrényre van felírva, hogy mikor lesz a torontói Magyar Rádió legközelebbi adása, nehogy elfelejtsék. Egyébként a most szombati ünnepi adás volt. - Joós Tamás internetes naplója.

A torontói Magyar Rádió működésének alapja Bede Fazekas Zsolt. Rövid ittlétem alatt megtapasztaltam, hogy nélküle az itteni magyarság igencsak szűkölködne kulturális élményekben. Zsolt mindenütt ott van. Hivatalos munkáját - amely egy reklámcégnél van - nehéz sokszor összeegyeztetni az egyéb elfoglaltságokkal. Mégis teszi, mert úgy érzi, csak így érdemes élni külföldön is. Ahogy szemeibe nézek arra gondolok, hogy ha otthon lenne, akkor is ugyanilyen vehemenciával vágna bele a dolgokba.

Ahogy Magyarországon, itt is vannak tisztelt vendégek, őket köszöntik majd elénekeljük a Himnuszt. Nem mondom, hogy másképp szól mint otthon, de valahogy itt kint Kanadába nekem megdobban a szívem és úgy férfiasan elérzékenyülök. Joós Tamás internetes naplója.

Egyre több Kanadában azok száma, akik a jobb élet reményében fogták a vándorbotot. Kint többen jelzik, hogy majd hazajönnek pár év múlva.- Joós Tamás internetes naplója.

Ma reggel különös izgalommal ülök Klári gépkocsijába, amely délelőtt 10 órakor pontosan érkezik a ház elé. Klári története is különleges, mint mindegyiküké, akik itt élnek. 1945-ben édesanyjával jöttek ki, otthon a háborúban édesapja eltűnt. Sokáig tanított a torontói iskolákban, most nyugdíjas. Az út hosszú így van idő beszélgetni. Klári elmeséli, hogy más volt akkor a helyzete a kivándoroltaknak, mint a később jövőknek. nem tudtak angolul, nehezen helyezkedtek el, de aztán lassan egyenesbe jöttek. A később jövők, különösen akik 1989. után érkeztek ki, már bírják a nyelvet, több esetben képzettek és jobban el tudnak helyezkedni.

Feltűnik, hogy a torontói Magyarok Házában összegyűlt közösség ilyen hosszú távollét után is milyen jól beszéli a magyart. Elmondásuk szerint ennek két oka van: az egyik, hogy sokat vannak együtt, a másik pedig az, hogy egymás között házasodnak.

A mai napon, október 19-én pénteken a torontói Magyarok Házába visz az utunk. Vendéglátóm, Zsolt kék Mazda3-as kocsija, ha nem is percek alatt, de torontói távolságokat ismerve hamar teszi meg az amúgy több mérföldes távolságot. Most is feltűnik, hogy a nagy forgalom ellenére nincs pesti érzésünk.

Nem mindennapi szerencse az, ha valaki kijut a messzi Kanadába, a nagy vizeken túlra. Kanadai magyar barátok és hazai támogatok azonban lehetővé tették, így alkalom adódik arra, hogy egy-egy levelet írjak - Joós Tamás internetes naplója.

Egy szép őszi napon - e sorok írója - a Ferihegy 2. A termináljáról a Malév 096-os járatával elindult Kanadába. Még szerencse, hogy nem a bécsi járatot választottam, így legalább a stewardeszekkel tudtam beszélgetni. A gép tömve, magyar elvétve - egy-kettő-, annál több az ázsiai turista. Úgy néz ki, a világon utazók nagy százalékát már ők adják. Csernus kapitány gépe kényelmes, nagy Boing 767-es. Igaz, az indulás egy órával a tervezettnél később - állítólag a nagy európai légiforgalom miatt.